A darabban minden bizonytalan. Csak egy dolog biztos, hogy várnak Godot-ra. „A világ iszonyatos zűrzavarában egyetlen tény világos: várjuk, hogy megérkezzék Godot” – mondja Vladimir.
Az idő is viszonylagos: nappalok és éjjelek váltják egymást örök egyhangúságban. A szereplők nem tudják, vajon ugyanott vannak-e, ahol tegnap voltak, és tegnap voltak-e ott, illetve voltak-e valahol. Ha a fa kihajt, kérdésessé válik, hogy ugyanaz a fa-e. Ha a cipő ott van, ahol tegnap hagyták, kérdés, hogy ugyanaz a cipő-e.
Kétessé válik egymás megértésének lehetősége is. Beszélgetnek, de nem biztosak abban, hogy ugyanaz a szó, mondat a másik számára is ugyanazt jelenti.
Az örök mozdulatlanság azonosul az abszolút változással, az azonosság a nem azonossággal.
Az író a valóság és az emberi tudat alapvető kategóriáit minduntalan ellentétpárokra bontja. Ez az olvasó tudatát folytonos ide-oda váltásra, vibrálásra készteti az ellentétes pólusok között. Ezek az ellentétes pólusok:
- mozgás – mozdulatlanság
- tér és idő meghatározottsága – tér és idő meg nem határozottsága
- a személyek és a tárgyak azonossága – a személyek és a tárgyak nem azonossága
- jelentés – jelentés hiánya
- mindennapi és közönséges – lényeges
- emberi kapcsolat – emberi kapcsolat hiánya
Beckett a lét abszurditását jeleníti meg a magatartások, a különbségek és a hasonlóságok játékával. Műve hatásának egyik titka a bizonytalanságba burkolt sokrétűség, az együgyűség álarcában megjelenő bonyolultság.
Vladimir és Estragon egy jelentés nélküli helyzetben találja magát, amely az emberi lét bizonytalanságát szimbolizálja. Ők azonban nem képesek lemondani a jelentésről, értéket keresnek. A lét alatti lét mélységeiben vegetálva is meg akarnak érteni valamit a világból.
Csináljunk valamit, amíg lehet, biztatják egymást, de hiába, mert nincs mit tenni. A darab elején Estragon azon igyekszik, hogy a cipőjét levegye, de nem megy. Ez azt jelképezi, hogy hiába minden igyekezet. Minden mozdulat kudarcba fullad.
Mégsem szűnik meg az életösztön a megfejthetetlen és megváltoztathatatlan, idegen és ellenséges világ ellenére sem. Az ember biológiai élni akarásának jelképe a levelet hajtó fa.
Az ember kétségbeesetten kapaszkodik egy illúzióba, várja Godot-t, és ez a várakozás reményt ad neki a reménytelenségben.
Üzenet: az emberi élet, az emberi viszonyok idáig is süllyedhetnek. Kihűlnek, ellaposodnak, minden bizonytalanná válhat. Várunk valamit, valakit, aki soha nem érkezik meg. Azért várjuk mégis, mert ez a várakozás tartja bennünk a lelket. Így az ember életének lényege a várakozás, de ez csak vegetálás.
Mindig ugyanaz történik a szereplőkkel. Ez arra utal, hogy az ember csak jelentéktelen dolgokban dönthet. Ezt a felismerést nagyítja fel a dráma.
A világban minden elveszti az értékét, pusztul.
Világkép: nincs többé egységes világmagyarázat a 20. században. A középkorban az egységes világmagyarázat hátterét a keresztény vallás adta, és az erkölcsi tételeket moralitások és misztériumjátékok formájában dolgozták fel. A Godot-ra várva ezekhez nyúl vissza, de pont ellentétes előjellel: olyan példázatot ad elő, amely tagadja a megváltás lehetőségét. Vallási meghatározottság helyett világképi meghatározottságú mű.
Fogadtatás: a Godot-ra várva hozta meg Beckett számára a hírnevet és a sikert.
Utóélete: 1965-ben Magyarországon is bemutatták a Thália Színházban.
