Műfaj: színmű
Típus: abszurd dráma – világképét az élet értelmetlenségének és céltalanságának érzése hatja át (elméleti háttere az egzisztencialista filozófia), válságot fejez ki, társadalmi és egyéni szinten is.
Az abszurd dráma egyfajta antidráma, mert hiányzik belőle az akarat, a célratörés, amely tettekben nyilvánul meg. Cselekménye és nyelvezete szándékoltan szegényes, helyszíne kopár, szereplői tehetetlen, szorongó, kétségbeesett vagy unatkozó emberek, akiknek sorsa a passzivitás.
Beckett műve intellektuális fogantatású filozófiai dráma önmagába visszatérő, körkörös szerkezettel, amely megfelel a filozófiai mondanivalónak: semmi sem változik, minden ismétlődik – a darab végén a helyzet ugyanaz, mint az elején.
Téma: Beckett állandó témája, a bűnös ember szenvedése és a megváltás keresése. Mindkét felvonás ugyanazt a helyzetet tárja elénk: két csavargó vár Godot-ra, aki nem jön, csak üzen: „ma este nem jöhet, de holnap föltétlenül eljön”.
Továbbá az elidegenedés (ezt az életérzést fejezi ki).
Cím: nevet tartalmazó, eseményt jelölő cím, mely utal a szereplők „tevékenységére” és a soha meg nem jelenő, várt személyre.
Idő: nem meghatározható.
Időtartam: nem lehet pontosan tudni. Az idő múlását csak az jelzi, hogy a fa levelei kizöldültek.
A dialógusok által átfogott időtartam mindkét felvonásban estétől éjszakáig terjed. A második felvonás a szerzői utasítás szerint „Másnap” megjelöléssel szerepel.
Helyszín: nincs konkrétan megnevezve. A szerzői utasítás szerint valahol egy országút mentén vagyunk, amely mellett áll egy fa. – Mivel a színpadkép semmi konkrét helyet, tájat nem ábrázol, azonnal többjelentésűvé válik: az egész világ metaforája.
A játéktéren kívül található egyrészt az égbolt, másrészt a tőzegláp és a meredek széle (azaz egy szakadék). „Egyfelől a megkönnyebbülés, másfelől a rémület.” És ott van még valahol az árok, ahol Estragon az éjszakát töltötte.
Ez a színhely nagyon esetleges. Legfeljebb ismerős a szereplőknek, de nem adja meg a bizonyosság érzését – nem tudják, tegnap ugyanitt voltak-e, vagy hogy jó helyen várakoznak-e.
A helyszín az „édentől keletre” legkeletibb szeglete – olyan világ, amelyben azért felsejlik az emberiség mítoszvilága, amely egykor értelemmel töltötte meg az emberek életét.
Szerkezet: körkörös, visszatér a kiindulóponthoz, szigorú és zárt szerkezet.
1.felvonás: Estragon és Vladimir valahol egy országút mentén várakoznak és beszélgetnek. Godot-ra várnak, és közben jelentéktelen, múltbeli eseményekről folyik az eszmecsere. Nem derül ki, hogy ki Godot és miért várják.
Megjelenik a színen Pozzo és Lucky. Pozzo kegyetlenül bánik Luckyval, folyton üti.
Megérkezik egy fiú, s csak annyit mond: Godot ma nem tud eljönni.
Estragon és Vladimir továbbra is csak vár
2.felvonás: eltelt egy nap. Estragon és Vladimir újra ide tartanak. Estragont, akárcsak előtte, ismét nagyon megverte valaki.
Meglátják Lucky kalapját, s utánozni próbálják őket.
Hamarosan visszatér a megvakult Pozzo, akit Vladimir alaposan helyben hagy.
Ismét jön a kisfiú, ugyanazt a hírt hozza, mint tegnap.
Vladimir és Estragon előbb fel akarják kötni magukat, majd miután a szíj elszakadt, eldöntik, hogy elmennek, de mégis maradnak.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!
