Szereplők, jellemek: négy alak, mind a négyen keménykalapban, szedett-vedett ruházatban, mint a cirkuszban a bohócok. Közös jellemzőjük: mindenki bizonytalan.
Beckett hősei egy teljesen elidegenedett világban élnek. Szereplői nem valódi jellemek, hanem absztrakciók. Allegorikus figurák, képmások, akik lehetséges személyiségtartalmakat, emberi kapcsolatokat és létállapotokat jelenítenek meg.
A címszereplő, Godot soha nem jelenik meg a színen. A megjelenő szereplők csavargók, akik egy-egy sajátos párt alkotnak. Az egyedek párban és a párok együtt egymás komplementerei (kiegészítő ellentétei). Kiegészítik egymást, egymásra vannak utalva, és egy kicsit egymásból is vannak teremtve.
A szereplők párosításának alapja az ember belső világának felosztása. Vladimir a személyiség tudatos, Estragon pedig a tudattalan (ösztönös) része. Pozzo a test, Lucky a lélek.
A szereplők a középkori moralitások alakjaihoz hasonlóan alapvető emberi magatartásokat is képviselnek. Estragon a testi, Vladimir a lelki életet élő ember.
A darabban megjelenő párok a lehetséges emberi kapcsolatokat is képviselik:
- az emberi kötődést (egymás kölcsönös megértését, mellérendeltséget): Vladimir és Estragon
- a hatalmi viszonyt (alá-és fölérendeltséget): Pozzo és Lucky
A szereplők ennek megfelelően két csoportra oszthatók:
1. értéket keresnek a világban, egyenrangúak:
Vladimir (fő kelléke a kalap): gondolkodó, intellektuális ember, az absztrakcióra is hajlamos, az eszére is hallgató típus. Nevének jelentése: kifejező ember („dire” = mondani, beszélni). Tudatosabb, mint Estragon. Gondoskodó.
Nincs igazi személyisége, csak annyit tudunk meg róla, hogy idős ember, nem egészséges. Van valamennyi kulturális ismerete, pl. Jézusról és a két latorról mesél Estragonnak.
Tettek helyett gondolkodik. Például amikor a 2. felvonásban Estragon felveti, hogy hagyják helyben Luckyt, Vladimir rögtön gondolkodni, töprengeni kezd: „De van-e erőnk hozzá? S vajon csakugyan alszik-e?”
Vladimir ismerőse Godot, akire várnak.
Estragon (fő kelléke a cipő): ösztönei irányítják, földhözragadtabb. Alakja az emberi személyiség ösztönösebb rétegeiből van teremtve: alszik, eszik, fájdalmat érez. Nevének jelentése: cselekvő ember („go” = menni, történni, valamivé válni). Cselekvőképesebb az intellektuális Vladimirnál – például hirtelen kirohan a színről.
Nincs igazi személyisége, nem sokat tudunk meg róla. Öregember, fáj, dagad a lába, nem egészséges. Heves érzelmekkel reagál. Elesettebb, mint Vladimir.
Van szíve, pl. az elnyomott Luckyt megsajnálja (de cserébe attól csak egy rúgást kap). Emlékei, kulturális ismeretei szórványosak. Emlékszik a Szentföld térképére. Hérakleitoszra rájátszó mondata: „Az ember nem lép kétszer ugyanabba a szarba”. Ez a mondat is a kultúránk nyomait őrzi. Ugyanakkor Beckett célja a történelem és a kultúra kiforgatása.
Vladimir és Estragon viszonya: Vladimir és Estragon egyformák: gyakran azonos vagy összecsengő mondataik jelzik, hogy egy kicsit egymásba játszó alakok. Egymásra vannak utalva és feltételezik egymást. Sok olyan szöveget mondanak, ami arra utal, hogy egymás nélkül nem létezhetnének. Ha nincsenek együtt, érezhetően félemberek.
Külön-külön gyengébbek, mint együtt, és félnek: Estragont például mindig megverik. Ezért minden igyekezetük arra irányul, hogy ne szakadjanak el egymástól, mert akkor teljesen magukra maradnak a kegyetlen világban.
Nem tudnak egymás nélkül meglenni. Amikor például Estragon kifut a színről, egy pillanat múlva már rohan is vissza. Vladimir pedig kifejezi aggodalmát, miszerint: „Azt hittem, örökre elmentél.”
A társadalmon kívül, kétszemélyes világban léteznek, és ami leginkább közös bennük és leginkább összeköti őket, az láthatatlan kötődésük Godot-hoz. Mindketten Godot-ra várnak, tőle függnek. Azt várják Godot-tól, hogy az életüknek értelmet adjon, és megváltsa őket abból a létállapotból, amiben élnek.
A bizonytalan és széthullott emberi létezésben Godot és a rá való várakozás az egyetlen reményük. Ezért várják annyira Godot-t, hogy léthelyzetükké válik a várakozás. Életük központi kérdése lesz Godot várása – cselekvéseik ismétlődnek, ezért úgy tűnik, áll az idő. Kilátástalan helyzetük ellenére bíznak a megváltásban.
Egymáshoz való viszonyuk érzelmi alapú, mellérendelő. Testbeszédük groteszk (lelógó kar, merev léptek, elvesztett egyensúly, mellre ejtett áll, görnyedt összetapadás stb.) – elhagyatottságukat, félelmüket és összetartozásukat egyaránt kifejezi.
Jól kiegészítik egymást: Vladimir az ember gondolkodó felét, Estragon az ösztönös oldalát képviseli. Jellemük különbözőségét érzékeltetik a személyükhöz kapcsolódó kellékek (Vladimir – kalap, Estragon – cipő).
Ez a két csavargó jelképesen lehet a Krisztussal keresztre feszített két lator is. (Vladimir és Estragon ugyanúgy a megváltóra vár, mint a két lator.)
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!
