Godot-ra várva:
Keletkezése: 1947 és 1948 között írta.
Történelmi háttér: a német megszállás alatt kialakult konkrét léthelyzet és lelkiállapot ihlette a Beckett által ábrázolt elidegenedett világot.
Több utalás is van a világháborúra:
- a darab szerkezetében kiemelt helynek számít a második felvonás eleje – itt Vladimir és Estragon azokról a milliókról beszélgetnek, akik a háború és a fasiszta tömegmészárlás áldozatai lettek.
- a kopár földgolyón nem a falevél susog, hanem a hamu – ez félreérthetetlen célzás nemcsak az atombomba pusztítására, hanem az elektromos kemencékben elégetett emberek millióira is.
- Vladimir megállapítja: „hullaház a lelkünk” – ezzel rögzíti az emberiség szégyenére elkövetett szörnyűségeknek a tovább élő hatását, a következményeit.
Társadalmi háttér: a 20. századra az egységes világkép felbomlott, és a századfordulón ez már érzékelhető volt (a „Minden Egész eltörött” érzés). Nem volt többé egységes világmagyarázat, amelyhez igazodni lehetne.
A személyiség, amely a romantika korában individualizálódni kezdett, a 20. századra elbizonytalanodott. Megjelent egy új tudomány, a pszichológia, amely az emberi tudatot vizsgálta.
Az elidegenedés személyiségpusztító hatását az egzisztencializmus tárta fel az 1920-as évek végén.
Az embernek szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy minden viszonylagos. Sem a természetben, sem a transzcendens (természeten túli) világban nem talál többé normát.
Megrendült a hit abban, hogy a valóság közvetlenül érzékelhető aspektusai a lényeget hordozzák. Az emberek vélekedése a világ dolgairól relatívvá és szubjektívvé vált.
Minthogy a vallásos világmagyarázatot – az Istent – kirántották alóla, az ember egyedül maradt halandósága és magánya tudatával. És létét a halál felől nézve abszurdnak találta.
Beckett színműve – a Godot-ra várva – erre a helyzetre reflektál. Godot jelképezi az emberiség vágyát az otthonos, átlátható, személyes világra, és benne egy olyan életre, amelynek értelme van.
Irodalomtörténeti háttér: az antik és a reneszánsz hagyományokra épülő dráma – amely az adott korszak központi problémájának megfelelő konfliktus köré épült – alkalmatlan volt a modern kor problémáinak, a modern ember élethelyzetének, emberi viszonyainak hiteles megjelenítésére.
Így a 20. század elején a dráma műnem – amelynek átalakulása már a romantika korában elkezdődött – teljesen megújult. Megjelent a modern dráma, melyben a cselekmény háttérbe szorul, helyét a gondolati-filozófiai tartalmak veszik át. A szereplők hétköznapi emberek (antihősök), jellemük és céljaik, tetteik megítélése bizonytalan. Sőt, maga az értékrend is relatív.
Az esztétikai minőségek közül az irónia, a groteszk és az abszurd válik jellemzővé. A dráma világában nagy szerephez jutnak a képtelen helyzetek. Nyelvi szinten pedig egyfajta antiköltészet alakul ki – zagyva dialógusok, egymás mellett elbeszélő szereplők, elhallgatások, válasz nélkül maradó kérdések stb. Fontos szerepet kap a befejezetlenség és a hiány.
A modern dráma sok értelmezési lehetőséggel bír, és befogadása szubjektív: nagyobb lehetőség van az egyéni értelmezésekre.
Előzmények, források: Beckett a középkori moralitások és misztériumjátékok hagyományához nyúlt vissza.
- moralitás: valamilyen erkölcsi tételt bizonyító színjáték allegorikus szereplőkkel, általános típusokat jelenít meg.
- misztériumjáték: valamilyen bibliai történetet (pl. Ádám és Éva bűnbeesése, Krisztus szenvedéstörténete, az utolsó ítélet stb.) elevenít meg szabad téren, látványos külsőségek között.
Beckett azonban a középkori drámai játékokkal szemben egy olyan abszurddá vált világot mutat be, amelyben a megváltás magasztos mítosza az ellentétébe fordul. Példázatát kabaréjelenetek és bohóctréfák formájában játszatja el.
A Godot-ra várva a moralitások és a romantikus világdrámák 20. századi leszármazottja. Olyan sajátságos kétszintes dráma, amelynek – az egységes világkép és a személyiség felbomlása miatt – a normatív első szintjét már csak a vágykép tudja betölteni.
Filozófiai és egyéb hatások: egzisztencializmus (feltárta az 1920-as években, az elidegenedés hogyan pusztítja az emberi személyiséget).
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!
