A 3. egység (5. versszak) a költemény zárlata. Az „Édes barátaim” a Könyörgés kezdését sugallja.
A beszélő a halott egykori személyiségét önmaga emlékműveként ábrázolja: „Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, / mint önmagának dermedt-néma szobra”.
Érdekes, hogy az utolsó sor a mesék retorikáját követi: „Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.” Így kezdődnek a mesék is, hol volt, hol nem volt… A versben az élők mesélnek a halottról, így a halottra való emlékezés lényegében a mese szintjére kerül. Ez arra utal, hogy az élet, ez az egyedi érték, pusztulásra van ítélve, és csak az emlékezet által lehet megőrizni. (Van is egy mondás, miszerint az hal meg, akit elfelednek.)
A költemény fő üzenete: tiszteljük és szeressük embertársainkat, tiszteljük és becsüljük meg az életet. Ez az üzenet önmagában is bátor kiállásnak számított egy gyilkos eszmékkel és háborúkkal teli korszakban, amelynek az embertelenség és az emberéletek elpusztítása volt a legfőbb sajátossága. (A fasizmus térhódítása már elkezdődött a vers keletkezésének idején.)
A költő ezzel a verssel a mindenkori halott, a névtelen halott előtt tiszteleg, aki életében „küzdve tört a jobbra”.
A Halotti beszéd formailag változó szótagszámú és sorhosszúságú páros rímű strófákból áll.
Rímelése nagyon különleges, a rímek önálló életre kelnek, szinte kiszakadnak a szövegből és saját jelentést hordoznak. Néhány példa a bravúros poétikai megoldásra:
- a kincstár rímhívó szava a létige tagadó alakja: „nincs már”-„kincstár” (az 1. strófa végén)
ez is és „a föld”-„összedőlt” szavak egybecsengése is fokozza az értékveszteséget, az ember halálát szinte a természeti katasztrófával teszi egyenértékűvé).
- a hő szóra, amely az élet metaforája, E/3. személyű személyes névmás és létige rímel: „hő volt”-„ő volt”, itt tehát a rím magát az életet teszi múlt időbe.
Azok a művek, amelyekkel a vers kapcsolatba hozható:
- Halotti beszéd és könyörgés (1200 körül)
- Márai Sándor: Halotti beszéd (1950)
- a „tündér szerencse” szókapcsolatot Berzsenyi Dániel használta A magyarokhoz I. című versében, de ismerhette a költő Faludi Ferenc Fortuna szekerén című verséből is.
