Verselés, nyelvezet, mondanivaló
Verselés, nyelvezet: az Antigoné időmértékes verselésű. A párbeszédek és a kardalok verselése, nyelvezete és stílusa különbözik.
A párbeszédek attikai nyelvjárásban íródtak és hatos jambikus sorokból állnak, a harmadik verslábban legtöbbször cezúra (sormetszet) található. A jambikus verselés közelebb áll az élőbeszédhez, ezért könnyebben szavalható.
A kardalok dór nyelvjárásban íródtak, verselésük változatos: szabályos és szabálytalan, rövid és hosszú sorok a legkülönbözőbb kombinációkban fordulnak elő. Kedvelt metrumok voltak az ionicus a maiore (— — U U), az ionicus a minore (U U — —) és a choriambus (— U U —).
A dráma üzenete, mondanivalója: ha Kreón szempontjából vizsgáljuk meg a történet tanulságát, akkor a dráma arra tanít, hogy ne ragaszkodjunk igaznak és jónak vélt elképzeléseinkhez, mindig legyen bátorságunk változtatni, még ha emiatt büszkeségünkön csorba is esik.
Kreón ott rontotta el, hogy okosabbnak, bölcsebbnek képzelte magát mindenkinél, és mindenkire ráerőszakolta a saját elképzelését, nem tűrte az ellenvéleményt.
Valójában az Antigoné politikai dráma is, mivel azt a kérdést járja körül, hogy joga van-e a hatalom birtokosának korlátozni az egyéni szabadságjogokat a város védelme érdekében. Ugyanis Kreón célja az volt, hogy megvédje a város és alattvalói biztonságát, de vajon megtehet-e ennek érdekében bármit, amit szükségesnek lát?
Ha Antigoné és a többi szereplő nézőpontját vizsgáljuk, akkor a dráma azt a kérdést járja körül, hogy mit tegyen az ember, ha olyasmire utasítja egy rangban felette álló személy, ami nem fér össze az értékrendjével. Az egyes szereplők más-más választ adnak erre a kérdésre.
Antigoné a lelkiismerete szavát követi, a többi szereplő a király parancsát. Antigoné nem azért száll szembe Kreónnal, mert a király hatalmát akarja megdönteni. A célja az, hogy az istenek törvényének érvényt szerezzen. Csak annyit tesz, hogy a bátyját eltemeti, mégis egy önmagánál nagyobb ügynek, a zsarnokellenességnek mártírja lesz.
Amikor a hatalom iránti engedelmesség és az erkölcs között kell választani, Antigoné nem habozik, mivel van ereje és bátorsága akár a halált is vállalni. Ezzel szemben Iszméné, az őr, a vének inkább megalkusznak a helyzettel. Titokban Antigonéval értenek egyet, de nyíltan nem mernek szembeszállni Kreónnal, mert féltik az életüket. A dráma központi mondanivalója ezt a döntést járja körül.
A nézőnek választania kell a műben megjelenő magatartásformák közül. A legtöbben nem olyanok vagyunk, mint Antigoné, így lehet, hogy inkább az életet választanánk (mint Iszméné), hiába tudjuk azt, hogy Antigoné cselekedett helyesen. A darab rendkívüli hatását épp az adja, hogy rádöbbenünk arra, milyen ritka az Antigoné-féle jellem és hősiesség a világban.
Az elemzésben felhasznált idézetek Mészöly Dezső fordításából származnak.
