Téma és előzmény
Téma: a mű a thébai mondakörből emel ki egy részt és egy erkölcsi problémát jár körül. Fő konfliktusa két ellentétes akarat harcából bontakozik ki. Két szemben álló fél – egyik az erkölcs, másik a királyi hatalom képviselője – összeütközése, amely tettekben is megnyilvánul (ez az ún. drámai harc). A mű minden jelenetében közvetve vagy közvetlenül e két akarat valamelyike nyilvánul meg.
De nem csupán a királyi hatalom kerül szembe az erkölccsel, hanem az emberi és az isteni világrend is összeütközik. A király parancsa az emberi törvény. Az emberi törvény jellemzően időleges szabály, amelynek nem szabad megsértenie az istenek íratlan, örök erkölcsi törvényeit. A király tehát nem hozhatna olyan törvényt, amely szemben áll az emberek világának normát adó erkölccsel.
Az égi és a földi törvény mellett a zsarnoki hatalom és az egyéni szabadság elve is megütközik a drámában (az 5. századi athéni polgárokat a demokrácia féltése érzékennyé tette a zsarnokság kérdésére). A király ugyanis feltétlen engedelmességet követel, nem egyezkedik, nem hajlandó a kompromisszumra. A parancsot mindenkinek végre kell hajtania, függetlenül attól, hogy egyetért vele vagy sem. Ez csorbítja az egyén szabadságát, aki így nem tud lelkiismerete szerint cselekedni.
Előzmény: a Labdakidák története, amelyet a thébai mondakör dolgoz fel. Labdakosz sarja, Laiosz, aki Théba királya, azt a jóslatot kapja Apollóntól, hogy fia fog születni, aki meg fogja ölni apját, és anyját veszi feleségül. Ettől kezdve Laiosz nem él házaséletet a feleségével, nehogy beteljesüljön a jóslat. Felesége, Iokaszté azonban egyszer leitatja és az ágyába csalja, így mégis megszületik a gyermek.
A király átszúratja a gyermek bokáját, megkötözi (innen ered a gyermek neve: Oidipusz=dagadtlábú) és kirakatja a Kitharón hegyére, hogy ott pusztuljon el. A szolga azonban, akinek végre kellene hajtania a parancsot, megsajnálja a gyermeket és egy pásztornak adja, aki Korinthoszba viszi az ottani gyermektelen uralkodópárnak. Így Oidipusz a korinthoszi király fiaként nő fel.
Sokáig abban a hitben él, hogy édesgyermeke szüleinek, de egy lakomán valaki fattyúnak nevezi, s céloz rá, hogy talált gyerek. Ekkor Oidipusz elmegy a delphoi jósdába, hogy felvilágosítást kérjen származásáról. Ám csak ugyanazt a jóslatot kapja meg, amit Laiosz is kapott: meg fogja ölni apját és anyját veszi feleségül.
Oidipusz elkeseredésében nem megy haza Korinthoszba, nehogy a jóslat beteljesüljön. Ehelyett Théba felé indul. Az úton idegenekkel találkozik, akik le akarják taszítani az útról, így szóváltásba keveredik, s megöli a kocsiban utazó uraságot. Csak egy szolga marad életben. Utóbb ki fog derülni, hogy ez az uraság Laiosz volt, Théba királya, Oidipusz vér szerinti apja. Így teljesedik be a jóslat első fele.
A Thébába érő Oidipusz megmenti a várost a Szphinxtől (az oroszlántestű, leányarcú emberevő szörnytől), amely rettegésben tartja a város lakóit. Addig gyilkolja őket, amíg valaki meg nem fejti a találós kérdést, amit feladott nekik.
A kérdés: reggel négy lábon jár, délben két lábon, este három lábon, mi az? Oidipusz megfejti, hogy a megoldás az ember, mert kisgyerekként négykézláb mászik, felnőttként két lábon jár, öregen pedig botra támaszkodik.
Jutalmul Oidipusz elnyeri az özvegy királyné kezét, s Théba királya lesz. Így teljesedik be a jóslat második fele: anélkül, hogy tudná, saját anyját veszi feleségül.
Mit sem sejtve boldogan él és uralkodik Oidipusz, vérfertőző házasságából két fia és két lánya születik. A két fiú: Polüneikész és Eteoklész, a két lány: Antigoné és Iszméné.
Ami innentől történik, azt Szophoklész Oidipusz király című drámájában dolgozta fel. Egy nap dögvész tör ki Théba városában, és sokáig nem akar szűnni. Oidipusz ismét a delphoi jósda segítségét kéri, és azt a jóslatot kapja, hogy addig fog tartani a dögvész, amíg meg nem büntetik Laiosz király gyilkosát.
Oidipusz nyomozni kezd, hogy kiderítse, mi történt Laiosz királlyal. Végül fény derül az igazságra: ő maga ölte meg a királyt, aki vér szerinti apja volt. Ezt hallva Oidipusz felesége (és vér szerinti anyja), Iokaszté öngyilkos lesz, Oidipusz pedig azzal bünteti magát, hogy kiszúrja saját szemeit és elbujdosik.
Tette miatt fiai megtagadják őt, ezért átkot mond rájuk: támadjon köztük testvérviszály, és saját kezükkel öljék meg egymást. Lányai mellé állnak és támogatják, Antigoné elkíséri Kolónoszba is, ahol menedékre talál.
Oidipusz két fia megörökli a trónt és megegyezik, hogy felváltva fognak uralkodni, egy év után mindig cserélnek. Így akarják elkerülni apjuk átkának beteljesülését. Eteoklész kezd, de amikor lejár az egy év, nem akarja átadni a hatalmat, hanem száműzi bátyját. Polüneikész Argoszba menekül, ahol a király lányát veszi feleségül és apósa hadseregét vezetve háborút indít Théba ellen.
A háborút a thébaiak nyerik meg, a két testvér valóban egymás kezétől esik el a harctéren. Mindketten fiúörökös nélkül halnak meg, így a trón Iokaszté testvérére, Kreónra száll. Az új király Eteoklész számára rendes temetést rendel el, Polüneikészt viszont nem engedi eltemetni – büntetésből, amiért hadsereggel vonult szülővárosa, Théba ellen.
A tiltó parancsnak Antigoné nem engedelmeskedik, eltemeti testvérét. Ezzel kezdődik a róla szóló dráma cselekménye.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
