2. Antigoné-Iszméné
A két testvérnek ellentétes jelleme van, ezért a jellempróbáló helyzetben másként viselkednek.
Iszméné is hisz az isteni törvényben, tisztában van a temetési rítus jelentőségével, de Antigoné tettét vakmerőnek tartja. Nem pusztán azért fél, mert gyönge nőként kiszolgáltatott a királyi hatalommal szemben. Felsorolja a családjukra mért isteni átok múltbeli beteljesüléseit, mert attól is tart, hogy beteljesedik a Labdakidákra mért végső átok.
Az erkölcshöz való viszonya is más. Míg Antigoné nem tud élni a Kreón által teremtett helyzetben, addig Iszméné együtt tud élni azzal a gondolattal, hogy vétett a bátyja és az istenek ellen. Két okból engedelmeskedik Kreón parancsának: egyrészt azért, mert nem mer kiállni amellett, amit helyesnek tart, másrészt azért, mert neki fontosabb az erkölcsnél az, hogy életben maradjon és boldoguljon.
Viszont mégsem gyáva: bár a bűnt nem követte el, a büntetést fel akarja vállalni, mivel lélekben egyetértett Antigoné tettével, és a testvéri szeretet és az együttérzés is arra indítja, hogy sorsközösséget vállaljon Antigonéval.
Antigoné elszántságát mutatja, hogy ellenségessé válik húgával szemben, amiért az nem segített eltemetni Polüneikészt, és önfeláldozását is visszautasítja.
3. Kreón-Haimón
Az apa-fiú ellentét a drámaszerkezet szempontjából párhuzamba állítható az Antigoné-Iszméné ellentéttel.
Haimón nem olyan harcias jellem, mint az apja, s Antigoné acélos keménysége sincs meg benne, ezért ő sokkal finomabb eszközökkel küzd.
Haimón problémája nem az, ami Antigonéé. Bár elvben egyetért a lánnyal, nem azért vállalja fel a konfliktust apjával, mert szeretné, ha Polüneikész rendes temetést kapna, hanem a menyasszonyát akarja megmenteni.
Engedelmes fiúként áll apja elé és szelíden beszél vele. Nemcsak Antigoné életét félti, hanem Kreónért is aggódik, őt is meg akarja óvni a rossz döntés következményeitől.
Érveivel a 2. epeiszodionban látott (Antigoné-Kreón) érvrendszert viszi tovább. Két új elem van: a közvéleményről ad hírt Kreónnak (a nép már előre siratja Antigonét), és figyelmezteti őt elvakultságára (családi viszonyuk miatt megteheti, míg más alattvaló nem próbálhatná felnyitni a szemét a királynak).
Haimón tehát lehetőséget ad apjának döntése felülvizsgálatára, Kreón azonban nem hallgat rá, sőt, megsértődik, amiért a fia kioktatja. Az érveket Haimón fiatalságára és elfogultságára hivatkozva utasítja el.
Beszélgetésükből indulatos vita lesz (ezt jelzi a pergő, egymondatos váltásokkal felgyorsított tempó). Jelenetük a király vétkes döntéséhez való makacs ragaszkodását árnyalja.
Saját tehetetlenségét látva Haimón kétségbeesik, és öngyilkossággal fenyegetőzik, de olyan finom célzást tesz csak, hogy a kétértelmű megjegyzést apja tragikusan félreérti.
4. Kreón-Teiresziász
A király és a jós kapcsolata különleges. Elvileg Teiresziász is alattvaló, de a közösség megítélésében egyenrangú a királlyal: őt jobban tisztelik a város lakói, mint Kreónt.
A jós beavatottja az isteni döntéseknek, Kreón a múltban már sok jó tanácsot kapott tőle (trónját is Teiresziásznak köszönheti). Így nyugodtan megbízhatna Teiresziászban, mégis összeesküvéssel gyanúsítja. Ez mutatja, hogy Kreón senkiben se bízik meg, nincsenek barátai.
Amikor a jós ellen támad, az emberi és isteni világ határához érkezik. Kétségbe vonja a jósok istenekkel kapcsolatot tartó tudását, vagyis Zeusz hatalmánál is erősebbnek tartja döntésének megmásíthatatlanságát. A király ekkor megy legmesszebbre az isteni törvény megsértésében.
A vak jós tisztábban látja a helyzetet, mint Kreón. Amikor látja a király elvakultságát, nem vitázik, hanem a jövendőmondó szent (szakrális) fenségével kinyilatkoztat.
A király először pökhendi választ ad neki, de végül mégiscsak Teiresziász szavai bírják jobb belátásra. Az ő hatására ismeri fel, hogy túllépte a hatáskörét, és próbálja meg vétségét jóvá tenni.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
