Késleltetés
3. epeiszodion: 626-780. sor. Késleltető mozzanat, Kreón és Haimón vitája.
Most jelenik meg először a színen Haimón, aki beszélni akar apjával Antigonéról. A néző reménykedni kezd, hogy talán hatni tud rá és minden jóra fordul.
Haimón engedelmes fiúként szól apjához, aki ezt kihasználja: józanságra inti, utasítja, hogy mondjon le a lányról. Egy engedelmes fiú nem szerethet olyan nőt, akit az apja gyűlöl.
Haimón azonban védelmébe veszi Antigonét. Arra kéri apját, hogy mások véleményét is hallgassa meg: a nép ugyanis egyetért a lánnyal, és már előre siratják őt. Inti Kreónt, hogy ne legyen makacs, vonja vissza a parancsot.
Kreón ezen feldühödik, mert leckéztetésnek fogja fel. Haimón figyelmeztető szavai sértik, és arra sarkallják, hogy a saját igazát bizonygassa. Ám érveiből kitűnik, hogy nem a város érdeke a fontos neki, hanem csak saját tekintélyét, hatalmát félti:
Kreón érvei:
- ha visszavonná a parancsot, meghazudtolná saját magát s hiteltelenné válna a nép előtt. („A nép előtt meg nem hazudtolom szavam: halálba küldöm!.”)
- ilyen ellenszegülés nem maradhat büntetlen, példát kell statuálnia. („Ő volna férfi, s asszony volnék én magam, / ha megtorlatlan hagynám ezt a lázadást.”)
- ha egy rokon szembeszállhat vele, akkor mások is semmibe fogják venni a parancsait, gondolván: milyen király az, aki saját háznépén se tud uralkodni? („Hogyha eltűröm, hogy itt / rokon lázadjon: hogy büntessek másokat? / Igaz király az állam élén az lehet, / ki háznépén is illendően őrködik.”)
- a királynak minden alattvaló vak engedelmességgel tartozik, különben zűrzavar és fejetlenség lesz a városban. Még akkor is teljesíteni kell a parancsot, ha az jogtalan. („Kit élre állított a köz: kövesse azt, / s ne kérdje, hogy mi jogszerű, mi jogtalan.”)
- egy férfi nem hallgathat egy nő szavára. Ha Antigoné kedvéért visszavonná a parancsot, akkor mindenki azt mondaná, egy „asszony rabja” lett. („De asszony rabjának ne mondjanak soha!”)
- ő az idősebb, így ő a bölcsebb. Haimón ne oktassa ki. („Hogy érett ésszel én fogadjam meg szavát / annak, ki még a józanságra meg sem ért?”)
- lehet, hogy a nép szemében Antigoné nem bűnös, de ne a nép szabja meg a királynak, hogy mit tartson jónak és mit rossznak, mert a király uralkodik a népen és nem fordítva. („Hát Théba szabja meg nekem, mi jó, mi nem? … Ki más az úr az államon, ha nem magam?”) A város az ő tulajdona, ő dönt, és ő úgy ítéli meg, hogy Antigoné bűnös.
Kreón szerint Haimón Antigoné mentegetésével a bűnt pártolja. Még gyanút is fog, hogy a fia cinkosa a lánynak. Megvetően beszél Haimónról, amiért az engedni akar egy nő akaratának.
Haimón kijelenti, hogy apjának akar segíteni azzal, hogy ráébreszti, mekkora hibát készül elkövetni.
Kreón azonban ragaszkodik Antigoné halálához, mire Haimón kétségbeesik, és mond valamit, amit apja félreért: „Ha rá halál vár: más is sírba száll vele.” Kreón azt hiszi, Haimón az ő, Kreón haláláról beszél. Vagyis azzal fenyegeti, hogy bosszúból megöli, ha kivégezteti Antigonét. Később ki fog derülni, hogy Haimón a saját halálára (öngyilkosságra) gondolt.
Kreón úgy megharagszik, hogy a fia szeme láttára akarja megöletni Antigonét, mire Haimón dühösen távozik. Beszélgetésük csak rontott a helyzeten.
Ekkor Kreón már teljesen egyedül van álláspontjával, és most először kezd egy kicsit meginogni. Ezt jelzi, hogy Iszménének megkegyelmez.
3. sztaszimon: 781-800. sor. A kar látja, hogy Haimónt a halálba kergeti a kétségbeesés, ezért a szerelem hatalmáról énekel, amely mindent legyőz.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
