parodosz (első kardal): 100-161. sor. Az Antigoné legelső kardala egy győzelmi himnusz. Mivel a Thébát ostromló seregek elmenekültek, a város ünnepel, így a kórus diadalmi éneket ad elő, amely a győzelem napját üdvözli. Antigoné és Iszméné számára ugyanakkor ez a nap gyászt is hoz, hiszen mindkét fivérük meghalt az ütközetben.
1. epeiszodion (párbeszédes jelenet): 162-331. sor. Ez a bonyodalom kezdete, Kreón és az őr szerepel.
Kreón mint új király trónfoglaló beszédet mond. Első megszólalása trónra lépésének körülményeit összegzi, valamint összefoglalja uralkodói céljait („Ilyen szellemben kormányzom majd államunk”). Kijelenti, hogy a város érdekeit fogja szem előtt tartani.
Első rendeleteként megtiltja Polüneikész eltemetését („Ezért tudattam mind e néppel azt, hogy őt / sem eltemetni, sem siratni nem szabad”). Ezt a parancsot érvekkel is alátámasztja (az itt elősorolt érveit később Antigonéval, Haimónnal és Teiresziásszal folytatott vitájában részletezi).
Beszédéből kérkedést, túl nagy magabiztosságot lehet kiérezni: „Enyém a trón s az országlás hatalma itt, / leszármazás szerint, királyi vér jogán.” Fölényes hangnemben beszél, mint aki megrészegedett a hatalomtól, és meg van győződve saját bölcsességéről is. Érvelésének alapja uralkodói tekintélye, hatalma, és a hatalomból eredeztetett tévedhetetlenségének képzete.
Első rendelete, szemben az általa hangoztatott elvekkel, nem a város érdekét szolgálja. Az, hogy megtiltja Polüneikész temetését, nem lehet a város érdeke, mert ellenkezik az istenek törvényével. Ezzel Kreón nem a bölcsességét bizonyítja, csak hatalmát fitogtatja. Az első bepillantás a jellemébe tehát nem pozitív képet ad nekünk róla, hiszen meghazudtolja saját szavait, saját elveivel ellentétes dolgot tesz.
Ezt a thébai vének is érzékelik, akik a mindenkori király tanácsadóiként húzódozva fogadják Kreón trónbeszédét. Nem foglalnak állást, csak mellébeszélnek, nem akarnak a király mellé állni.
Nem mondják ki nyíltan, de nem értenek egyet Kreónnal. Ezt jelzi, ahogy ki akarnak bújni a felelősség alól („Tiéd a jog: törvényt tehetsz tetszés szerint, akár az élőkön, akár a holtakon”, vagy amikor a király meg akarja őket bízni, hogy gondoskodjanak a parancs végrehajtásáról: „Ilyen nagy terhet inkább ifjabb vállakra tégy – felelik”).
Bonyodalom
Alig hirdeti ki Kreón első rendeletét, jön az őr, és jelenti, hogy máris megszegték azt. Valaki eltemette Polüneikészt: a szokásnak megfelelően porral szórta be holttestét.
Kreón tekintélyén ezzel csorba esik, és ezt rosszul reagálja le. De ekkor még azt hiszi, férfi volt a tettes, talán egy lázadó. A nézők persze tudják (a prologoszból), hogy Antigoné volt.
A karvezető felvetésére, hogy talán az istenek avatkoztak közbe, Kreón ingerült lesz. Sértegeti, bolondnak nevezi a karvezetőt. Gőgjében és felfuvalkodottságában már ekkor elmar magától mindenkit, aki támasza lehetne. Dühét a rossz hírt meghozó őrön tölti ki, akire a végén ráparancsol: kerítse elő a tettest.
1. sztaszimon (kardal): 332-375. sor. A kar az ember titokzatos hatalmáról énekel.
Ez Szophoklész egyik legszebb, legismertebb kardala, melyben a kar arról elmélkedik, hogy az embernek milyen titokzatos, félelmetes hatalma van: viharos tengereken kel át, termővé teszi a földet, uralkodik az állatvilágon, fejlett értelme folytán beszéddel kommunikál, törvényeket hoz a rend fenntartására stb. Hatalmának egyetlen korlátja a halandóság, ez különbözteti meg az istenektől.
Ámde ez a sok csodás képesség nemcsak jóra, hanem rosszra is felhasználható. A kar énekéből továbbá az is kiderül, hogy csak az olyan király áldás a hazának, aki a földi és az égi (isteni) törvényeket is tiszteli, érvényre juttatja.
Mint tapasztaltuk, Kreón nem ilyen király. Ez az oka, hogy tetteiért a vének nem vállalnak felelősséget.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
