Dramaturgia: többféle szervezőelv található, amely tudatosan rendezetté teszi a kompozíciót:
- Hamlet újabb és újabb elhatározást tesz a cselekvésre, ám ezzel szemben újabb és újabb indokokat talál a halogatásra.
- Claudius egyre ravaszabb, egyre kegyetlenebb terveket sző Hamlet elpusztítására. Nem engedi vissza Wittenbergbe – száműzi Angliába – parancsot küld az angol királynak Hamlet kivégzésére – párviadal Laertesszel.
Írói eszközök: motívumismétlések, motívumpárhuzamok, ellentétek, metaforák (pl. a királyi udvar romlottságát kifejező metaforák: „gyomos kert”, „dudva”, „üszög”, „ótvar”, „Rohadt az államgépben valami” – rothadás és betegség képzetköréből valók), nagy monológok (belső viták, amikor Hamlet önmagához beszél kíméletlen őszinteséggel) – jelentőségük: megismerjük Hamlet gondolatait, melyek megvilágítják egyéniségét, jellemét.
Motívumok:
- testvérgyilkosság – ősképe a bibliai Káin és Ábel történetében található meg.
- királygyilkosság – már a görög mitológiában is fellelhető téma, pl. a Trója alól hazatérő Agamemnónt felesége és annak szeretője meggyilkolják (a történetet feldolgozta Homérosz és a tragikus triász – Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész – is).
- bosszúállás-történet – szintén megtalálható már a görög mitológiában, pl. Homérosz: Odüsszeia (Odüsszeusz bosszút áll a kérőkön).
Motívumismétlés:
- meggyilkolt apa – három szereplő kerül abba a helyzetbe, hogy megölik az apját: Hamlet, Fortinbras, Laertes. – Mindhárom másképp viselkedik ebben a szituációban.
- hazatérés Dániába – Laertes Claudius koronázására jött haza Párizsból, Hamlet apja temetésére jött haza Wittenbergből
- Dánia elhagyása – Laertest visszaengedik Párizsba Claudius és Gertrud, Hamletet nem engedik vissza Wittenbergbe (azért, hogy szem előtt legyen)
Motívumpárhuzamok:
- Hamlet színlelt őrültsége – Ophelia valódi tébolya
- Hamlet öngyilkossági gondolata – Ophelia öngyilkossága
Felépítés: a dráma felvonásokra és színekre tagolódik (a felvonásokra való felosztás nem Shakespeare-től származik, az ő korában nem voltak felvonások és szünetek, a darabokat megszakítás nélkül játszották).
A Shakespeare-drámákban pár soros vagy pár perces rövid jelenetek jönnek egymás után. Ezeket nem logikai összefüggés és nem is a cselekmény ok-okozati összefüggése tartja össze, azaz egyik jelenetből nem következik a másik.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
