Kibontakozás: a drámai harc fokozódása.
A 2. epeiszodion (512-862. sor) elején Kreón érkezik a palotába, hogy tisztázza magát, mert megtudta, hogy Oidipusz összeesküvéssel vádolta meg. A király szemtől szemben is megvádolja, annak ellenére, hogy semmi bizonyítéka nincs ellene. Kreón persze tagad, és higgadtan, önérzetesen utasítja vissza a vádat, észérvekkel próbálva meggyőzni Oidipuszt („ki választaná inkább, folyvást-remegve királykodni, mint heverni bizton, ha azért hatalma egy?‘).
A király azonban ragaszkodik Kreón bűnösségének gondolatához. Szerinte Teiresziász nem vádolta volna meg őt gyilkossággal, ha nem játszik össze Kreónnal. Ha valóban gyilkosnak tartja őt a jós, akkor miért várt eddig a gyanúsítással, miért nem állt elő vele Laiosz halálakor?
Kérdés, hogy miért pont Kreónt vádolja Oidipusz az összeesküvéssel? Erre több oka is lehetett:
- Annak idején Kreón következett volna a trónutódlási sorban, ha nem jön a szfinx és Théba népe nem teszi királlyá Oidipuszt. Egyszer már majdnem király lett Kreón, és a király sógoraként most is ő áll legközelebb a trónhoz, ezért terelődik rá Oidipusz gyanúja.
- Gyanúját az is erősíti, hogy Kreón hozta Delphoiból a jóslatot (kérdés, hogy ha nem bízik Kreónban, akkor miért pont őt küldte a jóslatért?)
- Kreón javasolta, hogy Oidipusz kérdezze meg Teiresziászt.
A kar arra kéri a királyt, ne ítéljen elhamarkodottan Kreón felett, és az érkező Iokaszté (Oidipusz felesége) is az öccse, Kreón oldalára áll a vitában. Oidipusz továbbra sem hisz Kreón ártatlanságában, de a thébai vének kedvéért bántatlanul elengedi. Kreón dühös a gyanúsítás miatt.
Amikor megtudja, hogy Teiresziász Oidipuszt gyanúsítja Laiosz megölésével, Iokaszté kijelenti, hogy nincs semmi ok az aggodalomra, mert jövőbe látó ember nem létezik, és a jóslatok nem teljesednek be.
Erre saját történetét hozza példaként: előző férjének, Laiosz királynak azt jósolták, hogy születendő fia fogja megölni, és ez a jóslat se teljesedett be. Hiszen a gyerek három napig se élt, és Laioszt ismeretlen rablók ölték meg „egy hármas keresztúton” Phókisz vidékén, „hol az ágas út Delphi iránt és Dauliából összejő”. Öt kísérőjéből csak egy maradt életben, aki meghozta a hírt. Ez akkortájt történt, amikor Oidipusz legyőzte a szfinxet.
Iokaszté azóta nem hisz a jóslatokban, és azzal vigasztalja Oidipuszt, hogy bizonyára az a jóslat is téves, amit ő kapott (ezzel reményt kelt benne, hogy Teiresziász vádja nem igaz).
Iokaszté itt még jó szándékkal, őszinte meggyőződésből vonja kétségbe a jóslat igazságát. Ám Oidipuszban gyanút kelt a hely és az idő, hiszen ekkor lépett hatalomra, és közvetlenül Thébába érkezése előtt megölt egy utazót. Túl sok a véletlen egybeesés.
Tovább kérdezősködik, és kiderül, hogy Laiosz király termete pont olyan volt, mint annak az utasnak, akit ő pont akkor és ott ölt meg. Csak az vigasztalja, hogy Laiosszal állítólag több gyilkos végzett, míg ő egyedül volt (ha az általa megölt utas lett volna Laiosz király, akkor csak egy gyilkosról beszélnének).
Mivel attól fél, hogy esetleg mégis ő a gyilkos, Oidipusz beszélni akar Laiosz egykori szolgájával, a gyilkosság egyetlen túlélőjével, hogy megbizonyosodjon az igazságról. A szolga jelenleg nyájat őriz a mezőn (saját kérésére helyezték ki oda a palotából Oidipusz trónra lépése után). Iokaszté megígéri, hogy behívatja a palotába.
A királyné látja, hogy férjét aggasztja valami. Kérésére Oidipusz elmeséli saját történetét: kételkedni kezdett származásában, mert egyszer „cserélt gyerek”-nek nevezték, így elment Delphoiba megtudni az igazat. Kérdésére nem kapott választ, viszont kapott egy jóslatot: apját meg fogja ölni és anyját feleségül veszi. Azért hagyta el Korinthoszt, hogy ez a jóslat ne teljesüljön be.
Bujdosása közben ért arra a vidékre, ahol Laioszt megölték. Egy öregúr szembe jött vele szekéren a hármas keresztútnál, kísérői le akarták őt szorítani az útról. Rátámadt a kocsisra, de a kocsi utasa fokossal fejbe verte. Ezért önvédelemből megölte az utast is és szolgáit is. Ha Laiosz volt az utas, akkor ő, Oidipusz a gyilkos.
Iokaszté megnyugtatja, hogy nem lehetett ő a gyilkos, hiszen a jóslat szerint Laiosz gyilkosa a saját fia, Oidipusz pedig Polübosz és Meropé fia. Ez is arra bizonyíték a királyné szerint, hogy a jóslatok nem teljesülnek be.
A 2. sztaszimon (863-910. sor) Szophoklész szilárd hitét adja a kar szájába: az istenek törvényei szentek és sérthetetlenek, öröktől fogva léteznek és örökké létezni fognak. Ha a jóslatokba vetett hit elsorvad, az csorbát ejt Apollón dicsőségén. Ez a gőg az istenek bosszúját vonja maga után.
Mindez burkoltan azt fejezi ki, hogy Iokaszté „hitetlensége”, a jóslatok igazságában való kételkedése kiváltja a kar megbotránkozását. A thébai vének elítélik a királyné nézeteit, amelyek szerintük erkölcsi anarchiához vezetnek.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
