Üzenet: a monumentális, érzelmekkel és kalandokkal teli műben az író humanista eszméit fogalmazta meg. A regény keserű kritika a korabeli társadalmi renddel szemben, amely Hugo szerint igazságtalan, hazug és erkölcstelen. Sokatmondó, hogy a történet pozitív hősei egy volt fegyenc és egy utcalány, hogy ők képviselik az erényt a regényvilágban.
Fogadtatás: a regény befejezésekor Hugo tisztában volt azzal, hogy a mű sikert fog aratni, mert a kor lényeges problémáját ragadja meg és lelkifurdalást ébreszt a társadalomban.
Azt is érezte, hogy olyasmire hívja fel a figyelmet, ami nem jellegzetesen francia probléma, ami minden országot érint. Tisztában volt azzal, hogy az egész világ lelkiismeretét rázza fel a nyomorultak sorsának bemutatásával.
Ezt a mű olasz fordítójának írt levelében is megfogalmazta: „Mindenütt, hol a férfi tudatlanságnak vagy kétségbeesésnek rabja, mindenütt, hol a nő kenyérért eladja magát, mindenütt, hol a gyermek szenvedésnek van kitéve, oly könyv hiányában, melyből tanulhasson, és oly tűzhely hiányában, melynél melegedhessék: A nyomorultakról szóló könyv ott kopogtat az ajtón, és így szól: »Nyissátok ki! Érettetek jöttem!«”
A kiadó is biztosra ment: nagy összeget fizetett az írónak és egyszerre több országban is kiadta a regényt. A francia kiadás 7000 példánya két nap alatt elfogyott, és a világsiker sem maradt el.
Jelentősége: a regény égető társadalmi problémát vet fel, s ezt a kor általános ízlésének megfelelően tálalja. Legnagyobb értékei a humánus mondanivaló, a társadalomkritika és a romantikus költőiség. Előremutat, amikor a társadalom számkivetettjeire irányítja a figyelmet és részvétet kelt irántuk.
Utóélete: a nagy műnek számos filmfeldolgozása született. A legismertebb változat 1958-ban készült Jean Gabin főszereplésével. 1996-ban újabb filmváltozat, 2012-ben pedig musical készült belőle.
