Adyt vonzotta az ős Kaján-féle életkoncepció, mégis elutasította az ős Kaján hívását, mert illúziónak, önáltatásnak tartott minden reményt. Ez az oka, hogy a köznapi síkon az alkoholos állapottal kapcsolta össze a cselekvő, hittel teli élet képzetét.
Nem véletlen, hogy az ős Kaján alakja csupa paradoxonból áll össze: egyszerre bíborpalástos császár és duhaj ivócimbora. Nem egyértelműen pozitív figura: ellenszenves, taszító vonásai is vannak (gúnyos, közönyös, fölényes, korhely stb.), még a neve is pejoratív jelentésű, hiszen Káint idézi. Ellentmondásos tulajdonságai miatt egyszerre vonz és taszít, ezért az ember ambivalens viszonyban van vele.
Ady el is távolítja magától: a versben végig a rossz zsakettes lírai hőssel azonosul, ezért ő beszél E/1. személyben, míg az ős Kajánt elidegenítő mozzanatok kísérik: mindig „ő”-ként utal rá a költő, és úgy jelenik meg, mint a bor démona, mint ellenség. Ugyanakkor mindennek ellenére is úgy beszél róla, mint „apám, császárom, istenem”, ami jelzi, hogy feltétlen hódolattal tekint rá.
A vers arra enged következtetni, hogy Ady érzelmi életében egyfajta forradalom zajlott le, amelynek eszmei hozadéka a teljességre vágyó, vívódó-vergődő, nyugtalan életigenlés volt. Egy olyan országban élt, ahol a tekintély, a konvenció és számos előítélet merevítette meg az emberi életeket, s ő ebből ki akart törni, ki akart szabadulni. Érzelmi forradalmával új távlatokat nyitott, megkérdőjelezett megszokott dolgokat, új igényeket ébresztett.
Az a kérdés kínozta, hogy mi a célja, mi az értelme az emberi életnek. Nem a reménytelenség, a nihil és a kiúttalanság az ember sorsa? Lehet-e hinni, vagy önáltatás minden hit és remény? Megvalósítható-e a cselekvő élet? És főként a legkegyetlenebb kérdés: „Mit ér az ember, ha magyar?”
A verset már Ady korában is sokan félreértették, s a költőnek ez fájt, sőt, bosszantotta a dolog. Különösen rosszul esett neki, amikor megtudta, hogy a nemzet első művésznője, Jászai Mari mint alkoholellenes propagandaverset szavalta el egy antialkoholista egyesületben.
Pedig a vers lírai hőse nem azon keseredik el, hogy nem bír ellenállni az alkohol csábításának, hanem azon, hogy nem bír annyit inni, amennyit szeretne, és nem tudja olyan felszabadultan élvezni az életet, ahogyan szeretné. Pont az ellenkezőjét jelenti a vers, mint ahogy Jászai Mari értette.
A színésznő a bor csábítása elleni allegóriának fogta fel a verset, holott Ady számára az ős Kaján figurája az Élet és a költészet szimbóluma volt.
