10. A pusztaiak táplálkozása. Jövedelmük. A konvenció. Egy cselédház
Voltak Illyéséknek nagyon szegény rokonaik Fejér megyében, Szerentsés Dániel és a felesége, Malvi néni, akik folyton éheztek, nyomorogtak. Hozzájuk képest Illyésék dúskáltak a földi javakban.
Malvi néni Gyula nagynénje. Anyai nagyanyja egy távoli nőrokonának a lánya. A nagymama magára vállalta Malvi néni felnevelését a saját gyerekei mellett.
Szerentsés Dániel szakaszvezető volt és jóképű, de a szerelemért lemondott katonai pályájáról, és egyszerű kocsislegény lett a pusztán. Malvi néni hasonult a Szerentsés családhoz, ahol mindenki üvöltve beszél (Gyuláék családjában mindenki halkan), és káromkodik. Hat gyereket szült, de csak kettő érte meg a 10 éves kort, a többi meghalt.
Aztán Szerentsés Dániel is meghalt tüdővészben (esküvőjük után 4 évvel). Malvi néninek (és gyerekeinek) az apósa családjával kell élnie kegyelemkenyéren (ezt éreztetik is vele). Az apósa is kocsis.
A Szerentsések népes család, és mindenkivel tartják a rokonságot, Gyuláékkal is. Néha százéves öregasszonyok jönnek látogatóba, és néhány napig Gyuláék nyakán élnek (de nem eszik ki őket a vagyonukból, mert alig tudnak enni, és a padláson alszanak, hogy ne büdösítsék be a szobákat). Néha férfiak is jönnek a Szerentsések közül pénzt kunyerálni. Ehhez Malvi néni a hivatkozási alap, aki vállalja a Szerentsések sorsát a férje halála után is.
Amikor Malvi néni beteg, a nagymama elmegy látogatóba Gyulával Háromürge-pusztára, és visz a Szerentséseknek zsírt, lisztet, mézet stb. Ott nincs se kastély, se tiszti lak, csak 3 hosszú cselédház, mivel csak mellékpusztája az uradalomnak. A béresgazda irányítja. Nincs se iskola, se templom. Még kút sincs, a völgyből hordják a vizet.
A Szerentsések egy másik kocsis-családdal laknak egy szobában. Mindkét család éhezik. A szobában mindenhol meztelen vagy félmeztelen gyerekek fekszenek vagy ülnek.
Minden nap esznek, de nagyon keveset. Gombát szednek a földeken, és azon élnek. Amikor nincs gomba, akkor az uradalmi cukorrépa-földekre mennek répalevelet lopni. Táperő nélküli ebédjük után egy órával már éhesek.
„Mi nem éheztünk. Ha most kellene azt az életet élnem, amit gyermekkoromban éltem, talán nyomornak érezném. Akkor nem éreztem annak. Valami jól mi sem éltünk, de ettünk rendesen, legfeljebb nem azt, amit szerettünk volna, s néha kelletlenül, hogy már megint paraj vagy lutya vagy isterc vagy krumpli mezétláb, azaz hús nélkül.” Kivételes alkalomkor akad gesztenye, szardínia, narancs. Fagylaltot Gyula 13 évesen kóstol először.
Illyésék nem éheznek („reggel, este ettünk, sőt sokszor uzsonnatájt is, egy karéj kenyeret”), de általában a pusztaiak nélkülöznek, Szerentsésék is. Így a béresek közt nincs kövér vagy testes alkatú ember. Csontos, szikár, napbarnított mindegyik. Ezzel szemben a felügyelők és a parancsolók hajlamosak a hízásra.
A nélkülözés oka, hogy a pusztai cselédek nagyon keveset keresnek („a szerződések a cselédeknek csak annyi élelmet juttatnak, amennyi őket épp hogy életben tartotta”). 12 és 40 pengő között kap a családapa egy évre, ami 11 fillér egy napra, de van, ahol pénz helyett terményben fizetik ki a bérüket. Ha van felesége és 3 gyereke, akkor fejenként 2 fillér jut naponta.
Mellette kapnak tüzelésre, fűtésre fát, és természetbeni javakat (búza, rozs, árpa) is, amiből tudnak kenyeret, tésztát készíteni, valamint kapnak saját használatra egy kis kertet, amit az asszonyok vetnek be és kapálnak. Az uradalom kukorica-és krumpliföldjéből is kapnak egy részt, és amit ott termelnek, azzal etethetik állataikat vagy megehetik ők maguk (eladni nem szabad). Régen sót és szalonnát is kaptak, de az megszűnt.
Az is meg van szabva, milyen háziállatokat tarthatnak (disznót, tyúkot, kacsát, régen tehenet is lehetett, de most már az uradalom inkább tejet ad helyette, aztán az is megszűnt). A cselédek illetményeinek összessége a konvenció. A konvencióba kapott földek és állatok gondozása is rengeteg munka, amit főleg az asszonyok végeznek el a saját munkájukon felül (gyakran az egészségük rovására).
Illyésné (a nagymama) meg akarja menteni Malvi néni gyerekeit, ha már magát Malvi nénit nem tudja. Gyakran meghívja őket, de Szerentsésék nem engedik, csak ha Illyésék is ellátogatnak hozzájuk.
Mivel az öreg Szerentsést áthelyezték Ürgepusztáról Hegyempusztára (egy bankárcsalád birtokára), oda kellett menniük Gyuláéknak látogatóba. Ilyenkor mindig répalevest ettek, utána egy karéj kenyeret. Ünnepszámba ment, ha nagy ritkán főzeléket ettek, krumplit vagy babot. Télen sült tökön éltek, reggel, délben, este azt ették.
Szerentsésék az ebédhez meg sem terítettek, mert az evést „mellékes dolognak tartották, afféle szükséges rossznak”. Nem ülnek asztalhoz, mindenki kap egy bögrét és egy kanalat, és ott eszik, ahol akar.
Nem tudják jól beosztani az élelmet. Mikor megkapják az illetményt, egy hétig sütnek-főznek, folyton palacsintát esznek, mert nagyon szeretik, lekvárral. Utána meg egy évig éheznek.
A cselédházban összesen 12 szoba volt, abból 4 nyílt a konyhára. Egy szobában több család is lakik, Szerentsésék szobájában kilencen alszanak. Mellettük 3 család lakik egy szobában és így tovább.
Csak az uradalmi kőműves lakott külön lakásban a ház végében a feleségével és a kislányával (ők finoman öltözködnek és nem érintkeznek a cselédekkel).
Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 9. oldalra!
